Hosszú és rögös út vezetett az Erdélyi Gyergyóremete, Falu utcai szülőiháztól a mai nap eseményéig, a Belügyminisztériumig a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés átvételéig.

Sajnos személyesen nem tehetem, de mégis szeretném először is megköszönni szüleimnek, akik felneveltek abban a tudatban, hogy segíteni kell mindenkin. Gyermekkoromban megtapasztaltam, hogy szüleim látva az utcán enyhe emelkedőn görnyedő háttal cipekedő idősek küzdelmét rögtön kiküldtek segíteni mert együtt leküzdeni az emelkedőt az akadályokat könnyebb és jóleső öröm töltött el. A kétkezi munkát is volt alkalmam megtapasztalni, nagy köszönettel tartozom a rokonságnak (takartunk, kapáltunk, pityókát szedtünk stb.) mindezt szeretetteljes összefogással.

Az iskola első osztályában tanítónk szintén egy közmondással kezdte az első napot: „mindenki a család fényképét magával hozta”. Igaz, hogy ezt megértsem jó pár évnek el kellett telnie.

Aztán az iskolai évek rohantak, tanító helyett tanárok jöttek, de az elképzelésem nem változott,

pap szerettem volna lenni sok -sok embernek lelki támaszt nyújtani, segíteni.

Az álmok egy pillanat alatt összetörtek, mikor alig 24 éves nővérem szenvedés nélkül, hirtelen távozott az élők sorából. Sok álmatlan éjszakát követően a család kérésének tettem eleget és nem lettem pap.

Család alapítás mellett döntöttem, de továbbra is ott lebegett az űr az életemben, hogy válik majd gyerekkori álmom valóra, hogyan tudok segíteni másokon?

A kérdésre a választ az élet adta meg, sikerült megismerkednem hasonló gondolkodású emberekkel így jött létre ezen személyek összefogásával az én vezetésemmel 1998. márciusában a „KÖTÉL” Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesület. Kaposvár védelmére alakultunk, de a tettvágy nem szűnt, így a tagok tudásának és eszközparkunk folyamatos fejlesztésének köszönhetően immáron bevetéseink „határtalanok”. Megtehetjük mindezt, mert az ENSZ INSARAG vizsgafeltételeinek megfelelve a speciális eszközparkunk mellett lelkes csapattársainkkal együtt továbbra is egy a célunk segíteni a bajban. Legnagyobb örömömre gyermekeim követték példámat és egyesületünk munkáját magas szintű szakmai tudásukkal segítik. Ma már számolni sem tudom, hány esetben sikerült életeket megmenteni, segíteni az újrakezdésben, a károk enyhítésében és a meglévő tudás, tapasztalat átadásával más egyesületek munkáját támogatni bel és külföldön egyaránt.

Természetesen nagy köszönet a csapattársaimnak, barátaimnak, társszerveinknek, támogatóinknak, munkáltatómnak, hogy idáig eljutottam.

A rögös út megtételéhez közel 60 év kellett ezért a legnagyobb köszönet mégis csak a szüleimet, feleségemet, gyermekeimet és ma már unokáimat illeti akik mindig mindenhonnan hazavárnak!

Kaposvár, 2021. augusztus 19.

Bodó László"