László Bodó

2009 volt az első év amikor tűzoltóversenyen indultam, ennek már 13 éve. Ennyi idő után az ember sokszor felteszi magának a kérdést, meddig lehet még csinálni, meddig tart a motiváció. Amikor már a versenyre tartva azon jár az ember agya, hogy miért is jó nekem az ilyen jellegű önpusztítás, amit versenynek hívunk? Végül a versenyre oda érve az érzés nem tűnik el, átalakul. Átalakul minden egyes baráti kézfogásban, pár kedves buzdító szóban, amit rég nem látott barátoktól, távoli ismerősöktől kapunk. Innentől fogva ismét tisztán látható, hogy nem is a verseny miatt vagyunk ott, hanem hogy újra találkozzunk távoli barátainkkal, akikkel a távolság miatt nem futhatunk össze minden nap. Hogy félek-e oda állni a startba ennyi év után? Igen, még mindig félek, szinte összenyom még mindig az izgalom és belső elvárás, de mégis a környezetem, Ti adtok erőt ezen felülkerekedni. Mégis úgy gondolom a legnagyobb nyertesek azok, akik először elmertek jönni egy ilyen versenyre és kimertek lépni a komfort zónájukból, azok akik többször feladták volna verseny közben és mégse engedtek a belső késztetésnek és mindazok akik több éve ugyanúgy felteszik maguknak már az úton és a rajt előtt ezeket a kérdéseket és mégis szakadatlanul minden évben itt vannak.

Köszönöm nektek, hogy idén ismét sikerült elnyerni a Magyar bajnoki címet.

Fotó: Szőke Péter