Van egy dolog amiről nem beszéltünk, mert minket is megviselt. Drága Ali, örökre emlékezni fogunk Rád!
Sokat hallottatok arról a 15 éves fiúról, akinek az életéért 36 órán keresztül küzdöttünk. Ali családjával egy 5 emeletes épület harmadik emeleti lakásában laktak, amikor a földrengés történt. A ház összedőlésének a pillanatában már a lépcsőházban voltak, így az egész család 2-3 négyeztméteren helyezkedett el a végzetes pillanatban. A katasztrófa után 32 órával találtuk meg a családot egy igazán méltatlan helyzetben. Egymáson átesve, összeszorulva, egymásba akadva, födémek által összenyomva találtunk rájuk 6-7 méter mélyen. 3 még éltek. Megfeszített munkával leljutottunk hozzájuk, de ami ott fogadott minket arra nincsenel szavak. A gyermek haldokló édesapja elzárta a testével az utat Alihoz és testvéréhez. Rajta tudtuk, hogy nem tudunk segíteni, így kerülőutat kerestünk és szép lassan elértük a gyermeket, akinek idő közben a lánytestvére is meghalt. A negyedik rokonuk Alin feküdt, de ő az élettel összeegyeztethetetlen sérülései miatt azonnal meghalhatott. Testével nyomta össze a gyermeket, míg az Ő testét pedig egy ajtó és több tonnányi súly nyomta. Ali teste a holttest fogságába került, míg lábai pedig egy áthidaló alá szorultak. Hosszú, 36 órás küzdelemmel 4 irányból próbáltuk menteni a gyermeket, akivel végig kommunikáltunk, hol nyugtattuk, hol viccelődtünk. Fogtuk a kezét, itattuk, bíztattuk, mert hittünk benne, hogy időben ki tudjuk menteni szorult helyzetből. A mentés során utolsó esélyként felmerült Ali lábainak az amputálása is, így konzultációra kihívtuk a holland csapat orvosait is, de a szűk hely miatt szerintük sem lehetett végrehajtani. Ali 38 óra közös küzdelem után örökre elaludt....Őt nem sikerült megmentenünk.